Back to top

Trianon 100

RMDSZ Szeben Megyei Szervezete: 

Tisztelt szeben megyei magyarok!

Ahhoz, hogy az elkövetkezendő száz évben is magyarul imádkozhassunk templomainkban, szükségünk van egy erős anyaországra és egy identitásában, erkölcsi értékeiben megerősödött határon innen és túl élő nemzetre.

Mi, őseink szülőföldjén élünk kisebbségben, mivel azon a napon, amikor 1oo évvel ezelőtt a győztes nagyhatalmak szentesítették a trianoni diktátumot, ez az akarat létrehozott egy államot Közép-Európában, amely minden oldaláról önmagával volt határos.

Azon államok, akik a trianoni diktátumhaszonélvezői, számos alkalommal próbálták nemzeti önazonosságunkat eltörölni, növelni bennünk a kisebbrendűségi érzést; ezért nagyon fontos az anyaország támogatása, kell tudnunk és jó megtapasztalnunk, hogy nem vagyunk egyedül, van kire támaszkodnunk!

 

Erdélyben az akkori népszámlálás szerint több mint 1,66 millió magyart érintett ez a döntés. Erdélyen belül, a délerdélyi szórványban az 1930 népszámlálás adatai szerint 440 ezer magyar élt, amiből a 2. Bécsi döntés után kb 200 ezren átkültöztek északerdélybe vagy kiköltöztek magyarországra. A 2001 es népszámlálás adatai szerint délerdélyben és bánátban kb 165 ezer magyar élt.

Ezek az adatok is bizonyítják az itt élő magyarok sorsát, nem kerülhette el az asszimilációt, a lemorzsolódást, a szórványosodást. És mindezek mellett azt is lehet észlelni, hogy akkárhányszor megadatott, a 2. Bécsi döntés után vagy az 1990 rendszerváltás után menekült, költözött a magyarabb vídékekre vagy kiköltözött magyarországra, tehát az itten élő magyarságban mindig megvolt és a mai napig megvan az a tudat, az az érzés, hogy hova milyen nemzethez tartózik.

Az asszimilációs politika, a megfélelmités külömböző formái, a magyarságtudat, érzést törölni akaró többség 100 év alatt nem érte el a célját, a délerdélyi magyarság többsége nemcsak megtartotta nemzetiségét,mély nemzeti érzését, hanem továbbvitte a hagyományokat, megőrizte az anyanyelvét és büszke magyarságára. Itt csak egy példát emlitenék: a szeben megyei oltszakadátot, ami a legdélebben fekvő magyar nyelvsziget.

Mindezek mellett a szórvány az a hely ahol külső segitség nélkül nem tudjuk  megtartani identitásunkat, kivált a mai helyzetben, amikor a nemzeti érzelmeket kezdi átvenni a gazdasági érdek, ezt elsőként az RMDSZ látta és kidolgozta a szórvány cselekvési tervet, beindult a székely – szórvány program.. Ezek után a magyar kormány is több programot dolgozott ki az itten élő magyarok megsegítésére. Köszönet mindezekért!

Ezek a programok, tervek, kézelfogható segítségek, bátran kijelentem,hogy az itt élő magyarokban megerősítette a magyarságtudatot, a magyar érzést és azt a büsszkeséget, hogy egy erős és bátor nemzet fiai vagyunk.

Tehát a trianoni békeszerződés, az asszimiláció, a fenyegetőzések nem értek célba megmaradtunk és bíztos vagyok abba, hogy ezután is megmaradunk nemzetünk tevékeny, értéket teremtő tagjainak még akkor is,ha létszámban kis közösségek, de lélekben annál erősebbek vagyunk.

Itt minden nap megéljük Széchenyi Istvánnak azt a kijelentését, ami így szól:

„Azokból a kövekből, melyek utunkban gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk”

A feladat mi vár ránk és őseinktől kaptunk, nem könnyű, de összefogással és közös akarattal képesek vagyunk megbírkozni vele: megmaradni magyarnak és keresztyénnek itt a Kárpát-medencében! 

 

Az Isten tartsa meg nemzetünket!!!