Magyar oktatás a szórványban: nem a kétnyelvűség, hanem a kevertnyelvűség a baj
Nagyszeben nagyvárosi szórvány, ahol Benedek Edith magyar- és angoltanárnő is felnőtt, tanult. A mintegy kétezer diákkal működő iskolai közeg, amelynek szerény létszámú magyar tagozatán tanít több mint két évtizede, nem bővelkedik sikerélményekben a magyartanárok számára. Cserébe a közeg kihívásokból bőven juttat a kevertnyelvűségtől a vizsgák és házi olvasmányok jelentette korántsem hétköznapi küzdelmekig.
A határozottan szórványvidéknek számító Nagyszebenben tanít magyar- és angoltanárként. Milyen nehézségekbe ütközik a gyerekek identitástudatának megőrzése ezen a vidéken?
Huszonnégy éves tanári pályafutásom során azt tapasztaltam, hogy azon gyerekek esetében ütközik nehézségbe az identitástudat megőrzése, akik a családban nem kapnak elég támogatást ilyen irányban. Nem beszélnek otthon magyarul egyáltalán, vagy nagyon keveset, nem járnak magyar közösségbe, magyarokkal kizárólag az iskolában találkoznak. Van olyan diák, aki számára olyan a magyar nyelv, mintha idegen nyelv lenne.
Rengeteg magyarázatot igényelnek, megtörténik, hogy románul kell elmondani nekik, hogy biztosan megértsék. Sokkal jobban értik, beszélik a magyar nyelvet azok a gyerekek, akik járnak templomba, magyar nyelvű vallásórára hétvégén vagy valamilyen magyar közösségbe. Döntő szerepe van a családnak, az ottani magyarnyelv-használatnak. Természetesen a kétnyelvűség is rányomja bélyegét a diákok nyelvhasználatára és egyben az identitástudatára is. A nyelvhasználat döntően meghatározza az identitástudatot.
A szebeni Magyar Ház, a HÍD Egyesület gyermek- és felnőttprogramjai, a különféle magyar rendezvények és fesztiválok tudják segíteni a tanárokat a diákok identitástudatának erősítését, megőrzését célzó törekvéseikben? Létezik ilyen támogató, egymás munkáját erősítő, kiegészítő együttműködés az iskola és a magyar szervezetek között?
Van támogató, pontosabban az RMDSZ abban, hogy a kis létszámú gimnáziumi magyar tagozatos osztályaink önállóan működhessenek, és két tanerős legyen a 0–4. osztály. Kérvényeztük a kilencedik osztály beindítását három diákkal, és várjuk a választ erre. Egy másik fontos segítség az RMDSZ részéről a 0–4. osztály számára az ingyenes ebéd és délutáni foglalkozás, valamint a sakk-kör és úszótanfolyam támogaelyek megszűntek a pandémia alatt. Ezek nagy valószínűséggel folytatódnak, amint a körülmények megengedik.
A kis létszám miatt személyre szabott a tanítás
Ön nagyszebeni, tehát annak idején diákként is megtapasztalta, milyen magyarként tanulni a városban, most pedig a pedagógus szemszögéből tapasztalhatja ugyanezt. Ha lehetne összehasonlítást végezni: melyek az akkori és mostani szebeni magyar oktatás közti fő hasonlóságok és különbségek?
Családomban nem is tevődött fel a kérdés, hogy milyen tannyelvű iskolába járjak. Magyar lévén, magyar tagozatra jártam. Messze laktunk az iskolától, de ez nem riasztotta el szüleimet attól, hogy oda járassanak. Ezt tettem én is szülőként. Gyerekkoromban sokkal több magyar lakott Nagyszebenben, kikerült osztályonként 20–25 diák. A líceumba számos Fehér és Hargita megyei diák jött tanulni Szebenbe, így megvoltak a 36-os létszámú osztályok.
1990 után egyre kevesebb diák érkezett más megyéből, ugyanis már otthon is tanulhattak magyarul. Most nagyon kicsi a létszám a magyar tagozaton. Van, aki kényelemből nem íratja gyermekét a magyar tagozatra, mert messze laknak az iskolától, van, aki a presztízsértékű német vagy román tagozatot választja. Olyan szülő is akad, aki hiányolja a versengést, vagy azt hiszi, hogy kevés diákkal nem foglalkozunk. Mást az zavar, hogy kevés diák lévén a gyereknek túl nehéz, mert folyton feleltetik a tanárok.
Nem beszélnek otthon magyarul egyáltalán, vagy nagyon keveset, nem járnak magyar közösségbe, magyarokkal kizárólag az iskolában találkoznak. Van olyan diák, aki számára olyan a magyar nyelv, mintha idegen nyelv lenne.
Aki nem akarja oda íratni, az mindenféle okot talál. Pedig valójában a kicsi létszám azt biztosítja, hogy nagyon alaposan foglalkozunk minden diákkal, egyénileg, személyre szabottan.
Hogyan alakul az utóbbi időben a magyar diákok létszáma a városban?
1990 óta egyre csökken. Jelenleg nagyon kicsi a létszám. Egyetlen iskola van Szebenben, ahol magyar tagozat működik, az Octavian Goga Főgimnázium. Előkészítő osztályban 3 diák, elsőben 7 diák, 2. osztály nincs, 3. osztályban 4 diák, 4. osztályban 6 diák, 5. osztály nincs, 6. osztályban 4 diák, 7. osztályban 4 diák, 8. osztályban 3 diák, líceumi osztályok nincsenek. Az előkészítő és az első osztály, illetve a 3. és 4. osztály összevontan működik, a gimnáziumi osztályok pedig önállóan.
Ha nem tévedek, 2020-ban végzett az utolsó magyar 12. osztály Nagyszebenben. Mi a tapasztalat a ballagók továbbtanulásával, életpályájának alakulásával kapcsolatban? Nyolcadik osztály befejezése után hol tanulnak tovább a szebeni magyar diákok? Akik magyar tagozaton szeretnék folytatni, azoknak milyen lehetőségeik vannak? Úgy gondolom, próbálják ezt követni.
Három diák végzett 2020 májusában az Octavian Goga Főgimnázium magyar nyelvű osztályában. Mindhárman továbbtanulnak, ketten Nagyszebenben, egyikük pedig Marosvásárhelyen. Mint említettem, várjuk a választ a kilencedik osztály beindítását igénylő kérvényünkre. Volt már olyan többször is, hogy nem hagyták jóvá a kilencedik osztályt kis létszámmal, s akkor azok a diákok, akik magyarul akarták folytatni tanulmányaikat, más megyébe mentek. Természetesen van olyan diák, aki a román tagozatot választja nyolcadik osztály után.
Anyanyelvvé varázsolni a magyar nyelvet
Egy szórványvidéken dolgozó magyartanár számára mi jelenti a legnagyobb kihívást munkájában?
Sok a kihívás, de legnehezebb talán az, hogy a gyerekeket megtanítsam helyesen írni, olvasni, beszélni. Próbálom rádöbbenteni őket, hogy a magyar nyelv ismerete és használata mennyire fontos és hasznos számukra. A kétnyelvű családból származó gyermekeknek hangsúlyozom, nekik milyen nagy előny, hogy egyszerre két nyelvet is megtanulhatnak és használhatnak anyanyelvi szinten. Nem a kétnyelvűséggel, hanem a kevertnyelvűséggel van nagy baj. Észre sem veszik az ilyen beszélők, hogy milyen fura, nyakatekert nyelvet beszélnek.
Az említett diáklétszám mellett viszonylag szűkös lehet a magyar tagozat pedagógusi közössége. Megállja helyét a feltételezésem, hogy az angol nyelv oktatása kapcsán román tagozatos tanárkollégáival tud együttműködni? Van kollégája, vagy közel-távol olyan személy, akivel a magyar nyelv és irodalom oktatását illető tapasztalatairól, az újdonságokról, kínálkozó lehetőségekről egyeztetni tud, segíteni, inspirálni tudják egymást?
Angol szakosként van kivel egyeztetnem, hiszen tizenketten vagyunk angoltanárok az iskolában. Magyartanárként a medgyesi kollégáimmal és más megyebeliekkel egyeztetek. Van kisebbségi tanfelügyelőnk, illetve még egy igazgatókért felelős magyar ajkú kollégánk, akikkel lehet egyeztetni. Részt veszek az országos tanácskozásokon, illetve RMPSZ-tag vagyok. Folyamatosan angol- és magyartanároknak szánt képzéseken veszek részt vagy osztályfőnöki továbbképzőkön.
Sokkal jobban értik, beszélik a magyar nyelvet azok a gyerekek, akik járnak a templomba, magyar nyelvű vallásórára hétvégén vagy valamilyen magyar közösségbe. Döntő szerepe van a családnak, az ottani magyarnyelv-használatnak.
Sok panasz kering a nyilvános térben a tanügyi rendszerre vonatkozóan: túlterhelt a tanterv és a diákok, nincs idő elmélyülni egy-egy témában, vizsgákra készít az iskola, nem az életre, a tanítási módszerek nem igazodnak a korszak és a mai gyermekek igényeihez, stb. Ön hogyan próbál érdekesen tanítani, elsősorban nem információkat átadni, hanem készségeket fejleszteni?
Valóban nem könnyű megfelelni a mostani folytonosan változó követelményeknek, elvárásoknak. Magyarból nem egyszerű a dolgom. Van olyan diák, aki számára szinte idegen nyelv a magyar. Három éven át próbálok készségeket fejleszteni, anyanyelvvé varázsolni a magyar nyelvet. Nyolcadikban valóban vizsgára készítek, nincs kiút, hiszen ez a megmérettetés, számít a jegy. Angolból könnyebb, nem kísért a vizsga, és a tankönyvek digitális anyaga kiváló. Ezt sajnos nem mondhatom el a magyar nyelv és irodalom tankönyvekről.
Hogyan tudja pótolni a magyar nyelv és irodalom tankönyvek minőségbeli hiányosságait? Kénytelen kiegészítő segédanyagokhoz, oktatási módszerekhez folyamodni? Mit használ?
A tankönyveknek a nyelvtani része hiányos, illetve nehezen követhető a diákok számára. Feladatgyűjteményes füzetet használok. A nyolcadikosok számára megjelent tavaly egy gyakorlófüzet a Kreativ kiadó gondozásában Szövegértés, szövegalkotás címmel, szerzői Belényi Andrea és Váradi Izabella. Ezt használom, illetve a tavalyi gyakorlóteszteket, hogy kellőképpen felkészíthessem nyolcadikosaimat a magyar nyelv és irodalom képességvizsgára.
Mi a pedagógusi hitvallása? Véleménye szerint melyek azok a kulcsfontosságú tényezők, amelyek manapság elengedhetetlenek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, kölcsönösen harmonikus kapcsolat alakuljon ki tanár és diák között?
Egyre nehezebb megteremteni ezt a kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatot, ugyanis nincs meg a kellő társadalmi megbecsülés a tanár irányába. Ha a szülő nem tiszteli a tanárt, a gyerek sem fogja ezt tenni. Szerintem nagyon fontos a kölcsönös megbecsülés, a tisztelet, az elfogadás, a megértés. Meg kell látni egymásban az értéket, és erre összpontosítani. Most nagyon kicsi a létszám a magyar tagozaton. Van, aki kényelemből nem íratja gyermekét a magyar tagozatra, mert messze laknak az iskolától, van aki a presztízsértékű német vagy román tagozatot választja.
a maszol.ro portálról
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni