Március 15-e minden évben fontos a magyarság életében. Az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján ünnepeljük a magyar nemzet szabadságvágyát, a nemzeti összetartozást, és azoknak az áldozatoknak a megemlékezését, akik életüket áldozták azért, hogy a magyarok szabadok lehessenek.

A márciusi forradalom kitörése előtt az országban feszültség és elégedetlenség volt tapasztalható. Az emberek a gazdasági és társadalmi helyzet javítását, valamint a politikai szabadságjogok kiterjesztését követelték. 

A forradalom és szabadságharc hősei között olyan neveket említhetünk, mint Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Széchenyi István, és Damjanich János. Az áldozatok emlékére emlékműveket, emléktáblákat és parkokat állítottak a Kárpát-medence minden szegletében. Az ünnepi megemlékezések, koszorúzások és felvonulások mindig nagy tömegeket vonzanak, akik az áldozatokra és a szabadságvágyra emlékeznek.

A március 15-i ünnep jelentősége azonban nem csak az emlékezésről szól. Ez az ünnep nap az összetartozás és a nemzeti egység megtestesítője. A magyarok számára ez a nap lehetőséget ad arra, hogy emlékezzenek és reflektáljanak a múltra, ugyanakkor egyesítheti őket az együttműködés és a közös célok iránti elkötelezettségben.

Ma, a megemlékezések során, az emberek továbbra is az áldozatok emlékét őrzik, és a szabadságért folytatott küzdelmet ünneplik. Az ünnep szimbolikus üzenete, hogy az emberek nem feledkezhetnek el azokról, akik a magyar szabadságért és függetlenségért küzdöttek. Az ünnepi megemlékezés továbbra is fontos alkalmat jelent az egész nemzet számára arra, hogy a szabadság és az összetartozás jegyében fogjanak össze. Ez a nap arra is emlékeztet minket, hogy értékeinket meg kell őrizni, és mindig harcolnunk kell azokért, amelyekért az elődeink is küzdöttek.

Az összetartozás, a szabadság, az egyenlőség és a hazafiság értékeit fejezi ki, és minden évben arra emlékeztet bennünket, hogy meg kell őriznünk és ápolnunk ezeket az értékeket.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmi eseményei során nem csak katonai vezéreink, hanem az irodalmi élet kimagasló alakjai is fontos szerepet játszottak. Petőfi Sándor, a nemzetközi hírű költő, nemcsak a Pilvax kávéházban mutatott példát a szabadságharc szellemiségének, hanem költeményeivel is hozzájárult a harc szellemi felkészítéséhez.

Az egyik legismertebb Petőfi-költemény, a Csatában, melyet 1849. március 2-3-án írt Medgyesen, a magyar katonák bátorságát, hősiességét és küzdeni akarását hangsúlyozza. A versnek olyan részei is vannak, melyek konkrétan említik az akkori harcokat, így a Szeben megyei csatákat is.

A költő nem csak szavakban, de tetteiben is kiállt a forradalom és szabadságharc mellett. Az Utánam, katonák, Utánam, magyarok! felhívás nem csupán költői megoldás volt, hanem valóságos személy mögötte állt. Petőfi karddal, puskával és ágyúval a kezében készült harcba menni.

Ma, számunkra a március 15-i megemlékezés egy olyan alkalom, melyen emlékezünk a magyar nemzet hősies küzdelmére azért, hogy szabadságban és függetlenségben élhessünk. Az ünnepi megemlékezés fontos lehetőséget ad arra, hogy ne csak a múltra emlékezzünk, hanem szembesüljünk azzal a ténnyel is, hogy a szabadság és az önrendelkezés még mindig fontos kérdés a mai Magyarországon.

Petőfi Sándor: Csatában

 

A földön is harag,

Az égen is harag!

Kifolyt piros vér és

Piros napsugarak!

A lemenő nap oly

Vad bíborban ragyog!

Előre, katonák,

Előre, magyarok!

 

Komoly felhők közül

Bámul reánk a nap,

Rettentő szuronyok

Füstben csillámlanak,

A sűrű lomha füst

Sötéten gomolyog,

Előre, katonák,

Előre, magyarok!

 

Ropog, hosszan ropog

Csatárok fegyvere,

Ágyúk bömbölnek, hogy

Reng a világ bele;

Te ég, te föld, talán

Most összeomlotok!

Előre, katonák,

Előre, magyarok!

 

Szilaj lelkesedés

Foly bennem, mint tűzár,

A vérszag és a füst

Megrészegíte már,

Előre rontok én,

Ha élek, ha halok!

Utánam, katonák,

Utánam, magyarok!