Egy olyan nagy rendezvényt, mint a medgyesi Vándorcsizma néptáncfesztivál - amely a sorozatban már a XXI. - csak összefogással lehet megszervezni. Összefogott a medgyesi MADISz, medgyesi RDMSz, medgyesi Gyöngyvirág néptánccsoport és nem utolsó sorban a medgyesi és környékbeli magyarság. 

A Gyöngyvirág néptánccsoport részéről a szervezést nem csak a táncpróbák és a fellépések jelentették.  A csoportot nem csupán a színpadon fellépő táncosok képviselik, hanem körülöttük forog a csoport nagy családja, ugyanis ennek a csoportnak vannak „vénjei” is.  Vének alatt értem a felnőtt csoportot, az ifjúsági csoportot és a kis táncosaink szüleit is. A felnőtt és az ifjúsági csoport táncosai ha nem is lépnek már (még) fel, valamilyen formában kapcsolatban vannak a csoporttal. A fránya COVID járvány szétverte kissé a csoportot, de aminek már hagyománya van azt semmi sem tudja szétrombolni teljesen. Egy olyan tánccsoportról beszélünk, amely 2008-ban alakult és amelyet ebben a tizenhat évben ugyanazok az oktatók vezettek. Lukács Levente és Gyöngyi házaspár megálmodta, összehozta, bővítette és ami a legfontosabb soha nem adta fel az oktatást. A járvány után arra kellett ébredni, hogy a felnőtt csoportot már nehéz összetrombitálni bizonyos okok miatt (mindenkinek meg volt a maga oka). Az ifjúsági csoport közbe szétröppent ki-ki merre tudott – más városban levő középiskolák, egyetemek, munkahelyek. 

         A Lukács házaspár nem adta fel ilyen könnyen. Az óvodások és kisiskolások között hamar találtak utánpótlást. Nem rettentek vissza attól sem, hogy újra nulláról kezdjék az oktatást, pedig a legkisebb jelentkező csupán 2 éves volt. Nekik ebben van tapasztalatuk bőven. Az ifjúsági csoportosok is annak idelyén 4-5 évesen kezdtek járni a próbákra, és szemük láttára nőttek meg,  váltak felnőttekké és tapasztalt táncosokká. Olyan csapat volt, akire számítani lehetett, bármikor és bárhol, szívesen felléptek, akár egy-két próba után is. Együtt nőttek fel és nagyon össze voltak (vannak) szokva. Idei fesztiválon is ott voltak szétszórtan szervezőként, önkéntesekként, nézőkként és fellépőként. Aki mindig szívében hordja ezt a csoportot, mindig megörvendezteti szép népdalcsokraival az összegyült  magyarságot, és büszkén vallja, hogy a Gyöngyvirág néptánccsoport tagja - az ifjúsági csoportból kiröppent Vajda Szilvia. Ez is adhatott a Lukács házaspárnak egy bíztatást arra, hogy van miért elölről kezdeni. 

         Az idei fesztiválon meg is látszott a színpadon, hogy a munkájuk nem volt hiábavaló. Kissé izgatottan, de magabiztosan és boldogan léptek színpadra a kis táncoslábúak. Bátran lehet mondani, hogy már velük is akármikor fel lehet lépni bárhol. Zsenge koruk ellenére (a legkisebb táncos csupán 3 éves), ők is már „vérbeli Gyöngyvirágok”, olyanok akikre biztosan számítani lehet. 

         Tudni kell azt, hogy a Gyöngyvirág „vénjei” továbbra is büszkék arra, hogy tagjai ennek a szép tánccsoportnak. Nincs az az idő, járvány, vagy bármi, ami őket elidegenítené egymástól, mert a sok éven keresztül összegyűjtött közös szép emlék minden egyes találkozásukkor előkerül és felvidítja őket. Ezek a közös szép emlékek örökre összekovácsolták őket. Ha (egyelőre még) nem táncolnak, de továbbra is segítik és támogatják a csoport működését, ha kell kétkezi munkával is. Ezt tapasztalhattuk a mostani rendezvényen is. A csoport zárt oldalán kitett hirdetésre rengetegen ajánlották fel adományaikat és segítségüket. Ha kellett vendégeket fogadtak, kiszolgáltak, hajat fontak, ….

         Azt is ki szeretném hangsúlyozni, hogy a Gyöngyvirág néptánccsoport nem csak a táncosokból és volt táncosokból áll. A táncosok mellett ott állnak a kis táncosok szülei is. Őket is szeretettel nevezzük Gyöngyvirág tagoknak. Ők azok, akik fáradságot nem ismerve pontosan vitték és viszik a gyermekeket táncpróbákra, elkísérik a fellépésekre, kiszállásokra – sokszor saját költségükre is. A kétkezi munkától, adományoktól sem hátrálnak meg, hanem végig segítenek, mert tudják, hogy ez a csoport javát szolgálja. Ők is látják, hogy van értelme. A gyermekek szeretik egymást, szeretik a táncot, szeretik oktatóikat, és ami a legfontosabb jó barátságokat kötnek, ápolják, fejlesztik anyanyelvüket, bővítik szókincsüket, viszik tovább a hagyományainkat. 

         Ez az egész azt mutatja, hogy a jó Isten is úgy akarja, hogy a medgyesi Gyöngyvirág néptánccsoport még sokáig fennmaradjon, mert aki egyszer kapcsolatba került ezzel a csoporttal, az soha többet nem tud elszakadni tőle. 

         Huber Anna-Mária