A közvéleménykutatások és az országos statisztikai adatok felhasználásával összeállított színdarab rideg, meztelen őszinteséggel tárta elénk a mindennapok tragikumát. Bár az elődás főként a fiatalokban megfogalmazódó vágyakra és a modern társadalom által rájuk erőltetett magatartás alapproblémájára összpontosult, mégis minden korosztály számára tartogatott mondanivalót.

Az anyaméhben, születésének értelméről elmélkedő csecsemő, a jobb megélhetés reményében külföldi vendégmunkásként dolgozó család magára hagyott gyereke, az interneten ismerkedő fiatal pár vagy a folyamatos tanügyi változásoktól befásult oktatók megjelenített képe, mindenkit egyaránt elborzasztott, még annak ellenére is, hogy tisztában voltunk a jelenetek igazságtartalmával. Talán azért mert nem szoktunk hozzá, hogy kifogásokkal teletűzdelt napjainkat rivaldafénybe állítva, görbe tükröt tartson elénk egy rendező, jelen esetben Fazekas Misi. Kérdések sokasága lengte körül a nézőteret, olyan kérdéseké amelyeket önmagunk felé intéztünk egy-egy jelenet végeztével.

„Vajon valóban csak az a születés utáni pár perc igazán a miénk, és a többivel már adósok vagyunk másoknak és fordítva?”. “Vajon én jó szülő leszek?”. „Elég időt töltök a családommal?”. ,,Számomra is ennyire fontosak az anyagi javak?”. „ Én megteszek minden tőlem telhetőt a bolygónk tisztaságáért?”.

Az előadás után arra is lehetőség adódott, hogy a nézők egy interaktív beszélgetésen vegyenek részt a színészekkel és Fazekas Misivel a darab rendezőjével. Ki tudhatja, talán éppen ennek az eszmecserének a gyümölcséből születik majd egy gondolat, amely egy ehhez hasonló remek előadást eredményez.

Márton Zsófia