Back to top

Mi történik az energia árával?

Mi történik az energia árával?

Medgyesi RMDSZ Szervezet: 

Az elmúlt éveket valamilyen szinten a stabilitás képviselte az energiaárakat, nyilván jelen voltak a megszokott évi áremelkedések, amelyeket a végfogyasztó nem érzett meg annyira. Eljött 2021 és az elkövetkezendő időszakban történelmi csúcsokat ért el a földgáz és a villamosenergia árának a növekedése. Mi vezetett ide? Milyen lehetőségek vannak? Miben segít az állam? Energia nélkül maradunk a tél közepén?

Ahhoz, hogy ide tudjunk jutni egyrészt mi, mint ország tehetünk, az elmúlt évtizedek befektetéshiánya, az elavult, régi rendszerek és erőművek felújításának hiánya, de még sorolhatnánk ehhez hasonló okokat. Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, hogy mi miért történt, valamennyire meg kell tudjuk érteni azt ,hogy hogyan működik a rendszer.

Földgázt Romániában a háztartások egy része (50% városok esetében és 20% vidéki települések esetében) és az ipar egy része fogyaszt. Ezt két nagy termelő, a Romgaz Rt. és az OMV Petrom Rt. biztosítja, ez néha kiegészül a nagyon kis termelőktől érkező mennyiségekkel vagy az oroszoktól importált mennyiségekből.

Romániáról azt kell tudni, hogy valamilyen szinten szigetként viselkedik ezen a téren, össze vagyunk kapcsolva a környező országokkal, de mégse, ami egyrészt oda vezet, hogy nem kellene befolyásolja semmi külső tényező az árképzés folyamatát. Az EU már egy ideje noszogatja Romániát, hogy miért nincs összekapcsolva a közös európai piaccal, úgy a földgáz terén, mint a villamosenergia terén, ennek az oka megér egy külön elemzést. Ezeket figyelembe véve hozzátesszük azt, hogy a Szociáldemokrata Párt beleszólt a földgáz piac működésében, amikor a termelőknek megszabta a 114/2018-as sürgősségi kormányrendelettel, hogy 68 lej/MWh maximális árban értékesíthetik a földgázt, a szolgáltatóknak a fogyasztók fele nem limitálták az eladási árat, ezért nem érezte a piac. Majd 2020-ban az Országos Energiaszabályozó Hatóság kidolgozta az ún. Gas Releas Program-ot (gázkészlet értékesítési program), amely értelmében a termelők 2020 júliusától kezdve kötelezve voltak, hogy a bécsi földgáztőzsde árához viszonyítsák az értékesítések árat, sőt ez a program kizárólag a két nagy termelőnek szóltak (az akkori árak 5%-al voltak kisebbek a Közép-Kelet európai áraknál). Ugyanakkor a programnak köszönhetően csökkent a tárolási kedv, egyrészt azért, mert a szolgáltatók kötelezettségét eltörölték. Ebből akkor lehet gond ha a tél folyamán nem lesz elegendő földgáz a piacon, nyilván ez is árnövekedést idéz elő.

Ha következtetni kellene, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt években a termelők és végfogyasztók kárára, de ugyanabban az időben a szolgáltató cégek javára hoztak fontos döntéseket (lásd a 114/2018-as sürgősségi kormányrendelet és a Gas Release Program). Ugyanakkor a földgázkitermelés természetes csökkenése, a földgáz mezők évi termelésének természetes apadása, ami 1-2% körülire tehető.

Sokan megoldásnak látják azt, hogy a termelőket többletadóval terheljék, azt viszont kevesen tudják, hogy amennyiben a földgáz értékesítési ára a termelőnél meghaladja a 85 lejt/MWh, az állam az e fölötti összegeket 85%-os adóval terheli.

Ezekhez hozzájárulnak azok a külső tényezők, amelyek befolyásolják Európa szerte az árképzést, ezek például a földgáz szállítást éríntő útvonal változások dél-kelet Európában, az Ukrajnán keresztül érkező gázellátás megszüntetése, amellyel ellátták dél-kelet Európát.

A villamosenergia helyzete se jobb, történelmi áremelkedéseket látunk a piacon, amelyek már elérték a végfogyasztót, de még nem bontakozott ki teljesen ennek a hatása a háztartásokban és az iparban a következő számláktól lesznek érezhetők. Amikor meg akarjuk érteni a villamosenergia ár emelkedését, valamilyen szinten meg kell értenünk a működést és az ide vezető utat.

Villamosenergiát előállítani, termelni, generálni különböző forrásokból lehet. Ide sorolhatók a hagyományos előállítási módszerek: szén-, földgáz-, nukleáris és vízierőművek, amelyeket az elmúlt évtizedekben kiegészítenek a napelemek, a szélmalmok és a biomassza. Az első kategóriában található rendszerek régiek, adott esetben elavultak, nem versenyképesek, amihez hozzáadjuk, hogy a szénerőművek temérdek mennyiségű széndioxidot bocsátanak ki, ezzel szemben sokkal kevesebbet, de jelen van a széndioxidkibocsátás a földgáz alapú erőművekben is.

Az elmúlt évtizedben a támogatási rendszereknek köszönhetően, pontosabban a zöldbizonyítványok rendszerének köszönhetően, elindultak rohamosan a befektetések a nap- és szélenergia terén. Ez egyrészt annak volt tudható, hogy minden megtermelt egy MW-ra, a termelőknek zöldbizonyítványokat ítéltek oda, a napenergiából előállított egy MW-ra hat zöldbizonyítvány járt, a biomasszára három zöldbizonyítvány járt. Ezeket a befektetők ingyen megkapták és a szolgáltatók kiszámlázták a fogyasztók fele, így a végfogyasztó fizette ki a befektetésüket. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy zöldbizonyítvány ára 121 lej körül volt minimálisan 2012-ben, rájövünk arra, hogy egy megtermelt MW-ra egy napenergiatermelő több mint 700 lejt kapott és ez az ár még nem tartalmazta az energia árát, amely 215 lej körül mozgott átlagosan 2012-ben. Ez a következő években változott, pontosabban csökkent egy-egy zöldbizonyítványra a nap- és szélenergia esetében és 0,5 alá a biomassza esetében. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy az EU elfogadta a 20-20-20-as elvet, amely értelmében 2020-ra a termelés 20%-a megújuló energiaforrásokból kell legyen előállítva. Ez volt az oka annak, hogy be kellett vezetni egy stimulációs rendszert a befektetők számára, Románia már rég elérte ezt az arányt, sőt manapság ez az arány sokkal magasabb.

  Sikerült elfogadnia az EU-nak az ún. Green Deal-t (az Európai Zöld Megállapodást), amely elsődleges célja „az első klímasemleges kontinens megteremtése”. Az éghajlatváltozás és a környezet károsodása nemcsak európai probléma, viszont az európai tagállamok is tehetnek valamit ennek érdekében. Az EU el akarja érni, hogy 2050-re az üvegházhatású gázok nettó nullára csökkenjenek, mindezt úgy, hogy „a gazdaság növekedése függetlenedjen az erőforrás-felhasználástól” és „az átalakulásnak se egyének, se térségek ne legyenek vesztesei”. Utóbbinak már érezzük a hatását, azáltal, hogy a 2020-ban 250 lej/MWh körüli átlag energiaártól, napjainkban 700 lej/MWh körüli átlagárért kel el az energiapiacon a villamosenergia. Ma egy megújuló energiaforrásból előállított MW átlag 500 lejbe kerül értékesítésre. Említésre méltó, hogy a szolgáltatók nem szoktak rendelkezni a teljes mennyiséggel, amelyre szükségük van ahhoz, hogy a végfogyasztónak biztosítani tudják a villamosenergiát, ezért az energiapiacon napi és másnapi vétellel fedik ezt a hiányosságot, ami 100 lej/MWh és 1300  lej/MWh szélsőségek között mozog. Ebből következtetni lehet, hogy a veszteséget nem a szolgáltatók fogják fedni, hanem a végfogyasztókkal fizettetik meg. 2022-re még nincsenek tiszta adatok azt illetően, hogy milyen irányba fognak haladni a villamosenergia árak, de a 2020-as 250 lej/MWh átlagárat nem fogják tudni tartani.

Az, hogy miért nem marad meg az energiaár, illetve nem fog csökkenni, az annak is tudható, hogy „a szennyező fizet” elv alapján, minden olyan termelési egység, amely széndioxidot, üvegházhatású gázt bocsát ki, azaz szennyezi a levegőt, a szennyezésért fizetnie kell. Ez a széndioxidbizonyítvány (CO2 bizonyítvány) formájában valósul meg, ami a következő képen néz ki: minden kibocsátott egy tonna széndioxid után a szennyező meg kell vásároljon egy CO2 bizonyítványt. Az ebből összegyűlt pénzt kizárólag olyan befektetésekre fordíthatják, amelyek csökkentik a széndioxid kibocsátásokat, akár új létesítmények építésére vagy akár a meglevők felújítására. A CO2 bizonyítványok 2005 óta jelentek meg, ár szempontból sok ideig alacsony áron értékesítették, 2018-ban 8 euróról 2021 szeptemberére 60 euró körülre nőtt. Ez a 60 euró, vagy majdnem 300 lej, amely hozzáadódig minden MWh villamosenergiához, amely széndioxidkibocsátással jár (a szén = 853,76 g/kWh CO2, a földgáz =388,78 g/kWh CO2, nyersolaj = 728,84 g/kWh CO2).  Ez nagyon nagy mértékben befolyásolja a termelést nemcsak az energia terén, hanem minden olyan szektorban, ahol kibocsátások keletkeznek a termelési vagy működési folyamatokban. Következésképpen drágulást fogunk észlelni nagyon sok téren.

          Ehhez hozzájárul az, hogy a szénerőművek az Európai Zöld Megállapodás értelmében be fognak zárni, ez azt jelenti, hogy átlag 750-1500 megtermelt MW eltűnik a rendszerből, amit nem fogunk tudni fedni más forrásokból, illetve, ha igen, akkor nem tartósan. Ennek oka az, hogy megújuló energiaforrásokból lehet pótolni, de se a nap-, se a szélenergia nem irányítható, jelenleg pedig nem tárolható, így bizonytalan és sokszor hirtelen csökken, hirtelen pedig megnő a termelés, ami a rendszer működését nehezíti, kényszerítve ezáltal az elveszett energia lefedését nagyon nagy áron ahhoz, hogy le lehessen fedni a fogyasztási igényeket. Már Románia nettó importáló országnak minősül a villamosenergia szempontjából, ami azt jelenti, hogy szükség van arra, hogy a környező országókban előállított energiát vásároljuk meg és szolgáltassuk a fogyasztóknak.

         Ide sorolhatjuk a gáz- és villamosenergiapiac liberalizációját, viszont nem biztos, hogy ez hozzájárult az árak emelkedéséhez, inkább megnyitotta a lehetőséget, hogy az árak növekedésnek induljanak.

Más okok amiért megnő az energia ára, a villany- és gázhálózatok bevezetése, az energia hiánya adott esetekben, a klímaváltozás megelőzése, az elavult és nem versenyképes erőművek, a meglevők befektetés/modernizálás hiánya, egy egészséges energia mix hiánya, de még sok más okot lehetne felsorolni, amelyek akár Romániában keletkezett, akár Románián kívül született döntések értelmében be tudják folyásolni a havi energiaszámlák árának a növekedését.

Az Európai Helyreállítási Terv értelmében Románia 2023 végére ki kell dolgozzon egy jogszabály csomagot, amely diverzifikálja a lakások fűtését/hűtését, a fával való tüzelés teljes kirekesztése által. A szénerőművek 2025-re le kell leálljanak 75%-ba, majd 2032-re teljesen. Ezek környezetvédelmi szempontból jó döntések, viszont jelenleg nem látjuk azt, hogy mivel tudjuk helyettesíteni, most nincs alternatív megoldás amire át lehessen kapcsolni. Ezeket Románia ki kell találja, ki kell dolgozza és meg kell építse, vagy életbe kell ültesse.

Jelenleg arról beszélnek az energiaügyi minisztériumban, hogy azzal próbáljak megvédeni a fogyasztókat, hogy támogatási/szubvenciós rendszert vezetnek be. Ez arról szól, hogy (majdnem) minden fogyasztó számlájából az állam átvállal egy bizonyos összeget. A villamosenergia terén azok a fogyasztók, akiknek havi 30 és 200 kWh energiafogyasztásuk van, az állam 18 banit vállal át minden elfogyasztott kWh-ból, az az, a végfogyasztó 18 banival fizet kevesebbet a villamosenergia árából. A földgázt illetően pedig az állam azoknak, akiknek az éves fogyasztása 100 és 1200 köbméter között van, átvállal 25%-ot a havi gázszámlából. Ahhoz, hogy ezek a támogatásokból/szubvenciókból részesüljenek a végfogyasztók, nem kell tenniük semmit, a szolgáltatók automatikusan le kell vonják novembertől a számláról a fentiek alapján azokat az összegeket, amelyeket az állam fedez, a számla végösszege pedig kizárólag a fogyasztó által fizetni való összegét fogja tartalmazni.

Ami viszont pozitívumként könyvelhető el, az az a tény, hogy a szolgáltató nem szakíthatja meg az áramellátást és nem zárhatja el a gázcsapot azoknak, akik nem fizetik ki időben a számlájukat. Ez az intézkedés addig van érvényben, amíg a szükségállapot tart.

A megoldások szempontjából nem lesz egyszerű jó döntéseket hozni, viszont ami jó lenne az az, hogy a döntések középpontjában a fogyasztó helyet kapjon, mert egyelőre a középpontban a környezetvédelem van és néhol az üzleti érdekek, versenyképesség pedig csak formálisan. Mindenképp meg kell értenie a világnak és Európának, hogy Románia nem tud egyik napról a másikra egyenesbe vonalba jönni az EU elképzeléseivel, elvárásaival. Nem fogja tudni felvenni a harcot, mert nem lesz versenyképes eszközünk hozzá, illetve a polgárok fizetnek meg legfőképp azért, amit jól kigondolt módon és némi türelemmel el fog tudni/el tudna érni Románia.

Balázs Botond