A megjelent fazekasmesterek nagy része Székelyföldről érkezett, a téren szinte csak magyar szót lehetett hallani, felhozatalban is a korondi mesterművek vitték a prímet, ami a vásárt záró díjazásból is kitűnt.

A magyar népi fazekasság olyan gazdag művészeti ágat fejlesztett ki, amely párját ritkítja Európában. Ezt hűen tükrözte a nagyszebeni vásár is, a termékválaszték bőséges volt: fazekak, tányérok, díszes vázák és kancsók, bögrék, virágtartók, gyertyatartók, feszületek sorakoztak az asztalokon. Több mint 130 mesterember jelent meg a kirakodó vásáron Erdély, Magyarország és a Kárpátokon túli területekről: Korondról, Csíkszékről, Nagybányáról, Horezuról, Obogáról, Glogováról, Radócról érkeztek a szakma neves kiállítói. Az 50. Nagyszebeni  Fazekasvásáron, bár nem volt verseny hirdetve, a szakmai zsűri a kiállított alkotások alapján első helyezést ítélt meg Les Gábornak, Nagybányáról elszármazott Magyarországon élő mesterembernek, illetve két korondi fazekasmesternek: Ilyés V. Mihálynak és Páll Ágostonnak.

Egy igazi fazekasvásáron, márpedig a szebeni az, nem hiányozhatott a fazekas korongozás bemutatója sem, amelynek során ki lehetett próbálni az egyszerűbb edények formázását. Eme attrakciót a 49 éves Bálint Csaba, csíkszeredai fazekasmester vezette le a turisták nagy örömére. Bálint Csaba 1985-ben teljesen véletlenül került a kerámia közelébe, két sikertelen egyetemi felvételi után. Édesanyja tanárnő, édesapja újságíró volt, nem volt családi indíttatása a szakmához, viszont a rokonságban voltak-vannak művészek, szobrászok, restaurátorok.

 

 

Egy csíki székely az anyaországban

 

A katonaság befejezte után a Hargita Művészete Szövetkezetnél helyezkedett el, ahol a rendszerváltásig dolgozhatott, majd következtek az elbocsátások, és az elsők között kapta kézhez a felmondó levelet. Ezt követően Budapesten kezdett el dolgozni, mint bérkorongos, ami azt jelentette, hogy műhelyről műhelyre vándorolt, volt olyan pillanat, hogy tizennyolc műhelyben dolgozott párhuzamosan, szombat-vasárnap is. Megérte, mert az átlagfizetés többszörösét kereste. Majd évek múltával átvett egy műhelyt, a Benczúr Kerámiát, ahol volt egy olasz munkatársa, Szicíliából, aki klasszikus festők műveit – Klimt, Velasques, Gogen stb. –  festette fel bögrékre, tányérokra.

 

-  A kerámiát Magyarországon sikerült teljesen tönkretenni, nagyon kevés olyan mesterember van, aki profi módon népi kerámiát készít – le a kalappal előttük –, azon kívül az égvilágon minden marhaság előfordul a Pokémontól kezdve a Hello Kittyvel bezárólag a leggusztustalanabb giccsig. Viszont még így is élen jár Magyarország a profi kerámiában, akárcsak Erdély, ahol viszont sokkal kevesebb a keramikus. Magyarországon sokan ismerik Les Gábort, aki innen, Nagybányáról indult. Itt van most is, érdemes megnézni a munkáját, példaadó életút az övé, és sikeresen tovább adta a fiának a mesterséget. Erdélyben pedig az a helyzet, hogy vannak a székely mesterek, de a román hagyományos kerámia elveszett. De ez csak az én véleményem, mások mást mondanak… Erdélyben, ha kerámiáról beszélünk, akkor a magyar és szász hagyományok a szembeötlőek. Szét lehet nézni, hogy mi van most itt a vásárban. Elsődleges szempont volt, hogy a bóvli, az ocsmányság ne jöhessen ide, ehhez képest tele van kereskedővel a tér. Tele van bolgár kerámiával, amit dömpingáron vásárolnak fel, nem korongozzák azokat, hanem öntik, vagyis gyári minőség, nem kézműves termék. A régi, autentikus népi kerámiát kezdi a piacról kiszorítani. Van egyféle konfliktus a vásár két főszervezője, az ASTRA Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a városvezetés között, mivel a múzeum megszűrné a vásár résztvevőit, a városvezetés viszont piaci alapon gondolkodik, mindenkinek lehetőséget ad – foglalta össze gondolatait kérdésemre Bálint Csaba a fazekasság jelenlegi állapotáról, illetve a híres szebeni vásárról.

 

A Benczúr Kerámia tizenhárom évig működött, a megszűnést követően Bálint Csaba hazaköltözött Csíkszeredába, ahol kerámiarestaurálásba fogott. Első nagy munkája a nagyváradi Fekete Sas palota volt, ami tele van Zsolnay kerámiával. Egy céget hozott létre, Irnik Kerámia néven, egy olyan új technológiát alkalmaznak a restaurálás területén, ami Romániában még ismeretlen.  Majd rátalált a egy Szeben megyei román cserkészcsapat, amelynek tagjaival létrehoztak egy kerámiaműhelyt, ahol időnként korongozást vállal. Így került Bálint Csaba a nagyszebeni fazekasvásárra, a cserkészekkel egy-egy vásáron bemutatót tart az érdeklődőknek.

 

Bálint Csaba úgy fogalmazott, hogy a fazekasság az egyik legősibb szakma, merthogy a világ alkotóelemeit használják a korongozók: a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt. – Ebből áll össze a kerámia, és minden egyébből, ami az ember személyiségéből hozzáadódik. A mesterség letűnőfélben van, jó szakembert egyre kevesebbet találni és főleg a korongon készült fazekasedény, a kézzel készített kerámia egyre ritkább a piacon. Nem látom az igényt az utánpótlásra, nyilván ebben szerepe van annak, hogy a kerámiát felváltotta a fém, az üveg, a műanyag. Miközben agyagból az égvilágon mindent meg lehet csinálni, a házat az alapjától a tetejéig, a mindennapos használati tárgyakig. Ez a mesterség egy kultúrkincs, amelyre jobban oda kellene figyelnie a mindenkori kormányzatnak – zárta gondolatait a csíki keramikus, akire a beszélgetés közben már több turista várakozott, hogy kipróbálják a korongozást.

 

 

Milyen a jó kerámia edény?

 

Farkas Gábor fazekasmester Békéscsabáról érkezett a szebeni vásárra, elsősorban edényeket állított ki, harmadik alkalommal vesz részt a rendezvényen. Hozott magával nyílt lángon és sütőben használható edényeket, asztali kemencéket. Kérdéseimre szívélyesen válaszolt, miközben a környéket az egyik asztali kemencéjében készülő csabai kolbászos lecsó illata lengte be.

 

-  Sütő-főző edényeket készítek, ez a specialitásom, sokfelől merítettem a tudást, Gömör megyéből, Rimaszombat környékéről, jártam Körösréven, Csákváron, és a formákat figyeltem meg. A stílusomat tekintve kilógok a sorból itt a vásáron, teljesen más alapokra helyeztem az edénykészítést, ami nem nevezhető autentikusnak a szó szoros értelmében. Van egy szakács barátom, ő megálmodja az ételt, én elkészítem hozzá az edényt – magyarázta Farkas Gábor, miközben a lecsót kevergette, illetve beavatott a különleges edények titkaiba. Véleménye szerint egy fazekasnak értenie kell a főzés fizikáját, vagyis a hőeloszlást, a levegő keringését, az ételek állagát, ez határozza meg a formát, az anyagot az edénykészítés során. Elmondása szerint a régi és új főzési kultúra között óriási különbség van, kezdve azzal, hogy a tűzhelyek is megváltoztak, és a változásokhoz alkalmazkodni kell, természetesen a hagyományokat őrizve, ezért új kihívások vannak.

 

-  Ha megnézzük a vásár kínálatát, az edények közül csak egy adott témát fognak meg, a fazekat, amiben lehet ugyan pörköltet, töltött káposztát, ragut készíteni, de egy nagy hibájuk van: szűk szájúak. Kényelmetlen kavargatni, az étel összetevőit belerakosgatni, majd a készételt kivenni. Nem jól terjed benne a hő. A gömb forma a legideálisabb, amelyről kísérletek is bizonyítják, hogy egyrészt folyadékból is többet tárol és sokkal egyenletesebb a hőelosztásban – nyújtott betekintést mestersége titkaiba a fazekasmester. Az edényekhez természetesen készít tányérokat, bögréket, egyéb kiegészítőket, gondolván a gyűjtőkre, merthogy mégis kollekcióban mutat szépen a teríték az asztalon.  Beszélgetés közben folyamatos volt az érdeklődés, rendelésleadás, névjegykártya osztogatás.

Tapasztalatom szerint a szebeni vásárnak van létjogosultsága, az emberek igénylik a szépet, az esztétikus és hasznos edényeket, amelyek melegséget varázsolnak az otthon asztalára.