A Medgyesi Református Egyházközség karácsonyi üzenete

„Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, és Immánuelnek nevezik el, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1,23) 

1. Karácsony a távolban élők ünnepe is. Azoké, akik idegen földön hordozzák anyanyelvüket, hitüket, emlékeiket és reménységüket. Az Immánuel név tulajdonképpen azt hirdeti: most, Isten nemcsak Betlehemben, hanem itt is velünk van – ezen a helyen, ahol most élünk, dolgozunk és imádkozunk. 

Krisztus születése tehát azt üzeni először a szórványban élő magyar közösségünknek, hogy ott vagyunk otthon, ahol Isten jelenléte ott van. Ahol együtt szólal meg az imádság, ahol magyar szóval dicsérjük az Urat. 

2. A biblia karácsonykor rendkívül tisztán, érthetően, angyalokon keresztül mondja: velünk az Isten. 

Velünk a családjainkban, a mindennapok rohanásában, az örömökben és a kérdések között is. Velünk akkor is, amikor távol élünk az otthontól, és akkor is, amikor keressük a helyünket a világban. 

Ezért született le közénk Bethlehembe. Gyermekként érkezett, hogy mindenkihez közel legyen: a fiatalhoz, aki jövőt keres, az időshöz, aki támaszában bízik, a családhoz, amely szeretné megtartani egymást hitben és szeretetben. 

3. Karácsony arra is hív bennünket, hogy nyissuk ki a templom ajtaját és vele együtt a szívünkét, otthonunkét, közösségünkét, hogy Isten beléphessen oda. Mert ahol Isten jelen van, ott reménység születik, ott békesség költözik a szívekbe, és új erő fakad a holnaphoz. Igen, velünk az Isten – ma is, itt is. 

Testvéreim a Jézus Krisztusban! Legyen ez az ünnep megerősítés abban, hogy bár szétszóratásban élünk, nem vagyunk elszakítva: sem egymástól, sem az Úrtól. Ő velünk van minden időben. Az Ő szeretete összeköt bennünket. 

Áldott, békességgel teljes karácsonyt kívánunk minden gyülekezeti Tagnak és családjának!  

Székely Zoltán Márton, 
a medgyesi református egyházközség lelkipásztora

A medgyesi Római Katolikus Plébánia karácsonyi üzenete

„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14) 

Karácsony éjszakáján angyalok éneke hasítja át a betlehemi ég csendjét. Nem hosszú beszéd, nem bonyolult tanítás hangzik el, hanem egy rövid, mégis mindent összefoglaló üzenet: dicsőség Istennek és békesség az embereknek. Ebben a néhány szóban benne van a karácsony teljes titka, és benne van az ember életének rendje is.  

Az elsőbbség és a dicsőség mindig Istené 

Az angyalok éneke nem az emberrel kezdődik, hanem Istennel. „Dicsőség a magasságban Istennek” – ez az első mondat, az első hangsúly. Karácsony nem rólunk szól elsősorban: nem a mi teljesítményünkről, nem a mi ajándékainkról, nem a mi ünnepi hangulatunkról. Karácsony Istenről szól, aki cselekszik, aki kezdeményez, aki lehajol az emberhez. A betlehemi jászol csendjében nem az ember találja meg Istent, hanem Isten találja meg az embert. A modern világ könnyen elfelejti ezt a rendet.

Sokszor mi akarunk a középpontban lenni, mi akarjuk meghatározni, mi a jó és mi a rossz, mi akarjuk irányítani az életet. Karácsony azonban visszaállítja a helyes sorrendet. Isten az első. Ő a Teremtő, az élet forrása, a történelem Ura. Amikor ezt kimondjuk, nem kisebbek leszünk, hanem a helyünkre kerülünk. Mert az ember akkor él igazán szabadon, ha elismeri, hogy nem ő az Isten. A dicsőség Istené – ez nem azt jelenti, hogy Istennek szüksége lenne a mi dicséretünkre. Sokkal inkább azt, hogy nekünk van szükségünk arra, hogy Őt dicsőítsük. Amikor Istennek adunk dicsőséget, akkor a szívünk kitágul, megszabadul az önzéstől, a görcsös megfelelési kényszertől, a félelemtől. Karácsony meghívás arra, hogy újra Isten felé forduljunk, és kimondjuk: Te vagy az Úr, Te vagy az első az életemben. 

A keresztény ember a béke embere 

Az angyali ének második fele az emberről szól: „…és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” A béke nem pusztán a háború hiánya. A Szentírás békéje mélyebb: teljességet, harmóniát, Istennel, önmagunkkal és egymással való megbékélést jelent. Ez a béke nem emberi erőfeszítésből születik meg, hanem Isten ajándéka. A keresztény ember ezért a béke embere. Nem azért, mert mindig nyugodt, mindig hibátlan vagy mindig konfliktusmentes lenne, hanem mert tudja, honnan jön a béke. Tudja, hogy a béke forrása maga Krisztus, aki karácsonykor belép a világba. Aki befogadja Őt, az nem tarthatja meg magának ezt az ajándékot. A keresztény ember hivatása, hogy a béke hordozója legyen családjában, munkahelyén, közösségében. Ez különösen fontos egy olyan világban, ahol annyi a feszültség, a megosztottság, a kimondott és kimondatlan harag. Karácsony nem menekülés a problémák elől, hanem lehetőség arra, hogy másképp tekintsünk egymásra. A jászolnál nincs helye rangkülönbségnek, nincs helye kirekesztésnek. A pásztor és a bölcs, a szegény és a gazdag ugyanahhoz a Gyermekhez járul. A keresztény ember békéje ebből a találkozásból fakad, és ebből a békéből születik meg a jóakarat a másik ember iránt. 

Karácsonykor összeér az ég a földdel 

Karácsony legnagyobb csodája az, hogy Isten és ember találkozik. „Összeér az ég a földdel” – nem költői túlzás, hanem hitünk legmélyebb igazsága. A betlehemi éjszakában a láthatatlan láthatóvá lesz, az örök belép az időbe, a magasságos Isten gyermekként fekszik a jászolban. Az ég nem távoli többé, a föld nem elhagyatott többé. Ez a találkozás reményt ad. Az élet nyitott Isten felé. Karácsonykor felismerhetjük: a mindennapokban is jelen van az ég érintése, ha nyitott szívvel élünk. Egy megbocsátó szóban, egy odafigyelő gesztusban, egy csendes imában újra és újra összeér az ég és a föld.

Karácsony tehát nem csupán egy nap a naptárban, hanem meghívás egy új életre. Arra hív, hogy Istennek adjuk az első helyet, hogy a béke emberei legyünk, és hogy merjük elhinni: Isten közel van. Ha ezt az angyali üzenetet komolyan vesszük, akkor karácsony nem ér véget az ünnepek elmúltával. Akkor az életünk válik Isten dicsőségének és az emberek közötti béke tanúságtételévé. „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” – legyen ez az üzenet iránytűnk az ünnepben és az egész esztendőben.

Kegyelmekben megélt Karácsonyt és új évet kívánva,  
Pál Áron segédlelkész

A Medgyesi Unitárius Egyházközség karácsonyi üzenete

„Elmentek hát nagy sietve és megtalálák Máriát, Józsefet és a kisgyermeket” (Lukács 2,16)

A karácsony üzenete olyan, mint egy halk, mégis kitartó dallam, amely átszűrődik a téli hidegen. Nem harsány, nem követelőző, inkább egy gyertyalángnyi fény, amely lassan felmelegíti a szívet. Arra emlékeztet, hogy az emberi kapcsolatok finom szövete törékeny, mégis rendkívül erős, ha figyelemmel és kedvességgel ápoljuk. Karácsonykor minden apró gesztus jelentést kap: egy kézfogás, egy mosoly, egy gondosan megfogalmazott jókívánság.

Ez az ünnep megtanít megállni, lehajolni mások felé, és meghallani azt, amit a hétköznapok zaja gyakran elnyom: hogy mindannyian ugyanabból a melegből és ugyanabból a törődésből élünk. A szeretet nem nagy szavakban, hanem csendes pillanatokban mutatja meg magát. Karácsony üzenete tehát nem más, mint a remény visszaszerzése: annak felismerése, hogy a világ akkor is lehet barátságos, ha néha fáradtnak vagy megtörtnek érezzük magunkat.

És amikor kigyúlnak a fények, valahol mélyen mindannyian tudjuk, hogy ez a ragyogás nem a díszekben lakik, hanem bennünk.

Molnár Attila unitárius lelkipásztor