A Szeben megyei Erzsébetváros református templomában gyűltek össze múlt hét szombat reggelén, szeptember 24-én a Brassói Egyházmegye Nőszövetsége szervezésében a Dél-Erdélyi Régiós Nőszövetségi Találkozó résztvevői, ahová három egyházmegye (Brassói, Hunyadi és Nagyenyedi) gyülekezeteiből mindegy 210 képviselő gyűlt össze.

A programsorozat a meghívottak regisztrálásával indult. A távolról érkezők számára reggeli falatoznivalóval kedveskedtek a szervezők, miközben alkalom teremtődött arra, hogy közvetlen beszélgetés formájában ismerkedjenek, tapasztalataikban, értékeikben és hitükben osztozzanak a megjelentek.

A regisztrációt istentisztelet követte. Igét hirdetett Bedő Boróka, kőhalmi beosztott lelkipásztor az ApCsel 9,36-43 alapján. A Szentírás említett része Tábitáról és Péterről szól. Tábita az egyetlen nőtanítvány, aki nevesítve van a Bibliában. Életében nagyon sok jót tett, adakozott, odafordult a szegényekhez, özvegyeknek szőtt ruhákat. Tábita személyében, mind magunkra ismerhetünk, az igazi istentisztelet az, ha lehajolunk az árvákhoz, a peremre szorultakhoz. Tábita által Jézus munkálkodott a földön, a Megváltó nem feledkezik meg azokról sem, akikről mi megfeledkezünk – hangzott a szószékről Bedő Boróka igehirdetése.

-  Mire vágyunk? Legyen valaki, aki meghallgat, ha szükséget szenvedünk. Tábita ebben a igeszakaszban nem beszél, viszont sokat beszélnek róla. Kezében tű és cérna volt. Mi van a mi kezünkben? Milyen ajándékot kaptunk Istentől, amivel a közösség javát szolgálhatjuk? – tette fel az elgondolkodtató kérdést Bedő Boróka a szószékről.

Az igeszakasz egy temetésről szól, Tábitát vesztette el a közösség, egy tanítványt, de Isten rendel helyette más támaszt, Pétert, aki mint Jézus eszköze cselekszik. Tudunk-e úgy cselekedni, mint Isten eszköze? Lehet, csak egy szóval, avagy egy kézfogással. Mit jelent ez nőszövetségként ránk nézve? Tudok-e úgy tekinteni a másik emberre, mint Isten eszközére? Péter szó által visszavezette Tábitát a közösségbe. Mert lehetünk lelkileg is halottak. Minden cselekedünk, eredményünk, törekvésünk mögött ott van a mi feltámadott Urunk – szólt az igehirdetés végén a lelkésznő.

A Nőszövetség megjelent tagjait Kassay Judith Katalin, a Brassói Egyházmegye Nőszövetségi elnöke, Nt. Miklósi Mátyás Csaba, Erzsébetváros lelkipásztora és Nt. Szegedi László, a Brassói Egyházmegye esperese köszöntötte. Miklósi Mátyás Csaba bemutatta az erzsébetvárosi gyülekezetet és a kisváros történelmét, továbbá az idén 120 éves református templomot. A köszöntő beszédeket és számbavételt követően a résztvevőknek a helyi gyülekezet kórusa kedveskedett, Miklósi Zsófia Villő tiszteletes asszony vezetésével.

Szegedi László, az egyházmegye esperese, köszöntőjében párhuzamot vont a találkozó éjjelén történt földrengés és a lelki megtérés között: „Az éjjel megrendült a föld alattunk, amiről az újságok szenzációként számoltak be, de írnak-e egy sort is arról, ha szívek mozdulnak meg?” A Brassói Egyházmegye esperese beszédében kihangsúlyozta, hogy szomorúan tapasztalta a gyülekezeti vallásórák hiányát a nagyvárosokban. Felhívta a Nőszövetség tagjainak figyelmét arra, hogy követeljék a vallásórák megtartását, mert sehol nem írják elő sem világi, sem egyházi törvények azt, hogy ahol van iskolai vallásoktatás, ott már nem szervezhető gyülekezeti. Kérte a megjelenteket, hogy a templomokra kössenek épületbiztosítást, mert a természeti katasztrófák bármikor kárt tehetnek bennük. Végül, de nem utolsó sorban, gratulált Miklósi Mátyás Csabának és feleségének kisgyermekük megszületéséhez, sok boldogságot kívánva nekik, megjegyezte, hogy a legszebb zászló a parókián a pelenka.

Rövid szünet után a konferencia dr. Buzogány Emese kórházlelkész előadásával folytatódott, melynek címe „A református család szerepe ma – családi kapcsolatok” volt. Az előadás végkicsengése, amely nagyrészt személyes tapasztalatokra épült, az volt, hogy két ember kevés egy jó házassághoz, kell hozzá valami magasabb cél. Hármas kötés szükséges, mert a három szálból font fonál erősebb. Szükséges Istenre hagyatkozni, életünket rábízni és Őt segítségül hívni.  Az előadást követően kiscsoportos beszélgetésekre került sor. A csoportok feladata többek között az volt, hogy nevezzenek olyan személyeket, akik maradandó nyomot hagytak a lelki életükben, hozzájárultak a lelki fejlődésükhöz. Továbbá, arra a kérdésre keresték a választ, hogy kinek hogyan vesz részt a családja a gyülekezeti életben.

A csoportokban megfogalmazott válaszok kiértékelése után a program az örmény katolikus templom látogatásával folytatódott, ahol az erzsébetvárosi tiszteletes tartott rövid előadást, bemutatva az egykor virágzó erzsébetvárosi örmény közösséget és templomukat. A részvevők egyperces néma csenddel emlékeztek meg a törökországi örmény népirtás áldozatairól. Majd az Apafi kastély mellett elhaladva az étkezőbe érve, a találkozó ebéddel és tombolázással zárult.

         A résztvevők szeretettel gondolnak vissza az együtt töltött áldott napra. Köszönetüket fejezik ki a szervezőknek, és Isten áldását kérik életükre, szolgálatukra! 

P.A.